Akadálymentesítéskor a kisebb szintkülönbségek áthidalására a lépcső mellett a fogyatékossággal élők számára akadálymentes rámpa alakítandó ki.
Legtöbb esetben meglévő épületek előlépcsői mellé kerülnek rámpák, az új épületek esetében gyakrabban előfordul, hogy a földszinti padlószint és a környező járda között nincs szintkülönbség így sem előlépcsőre, sem pedig rámpára nincs szükség a bejutáshoz.
Kültéri rámpa esetében elengedhetetlenül fontos, hogy annak felülete az esővíz, sár és hó miatt csúszásmentes kialakítású legyen: elégítse ki legalább az R12-es csúszásmentességi követelményt. Ez történhet kültéri fagyálló csúszásgátló gres járólap alkalmazásával, de még jobb, ha a járda burkolatával megegyező beton / aszfalt / kiselemes térkő burkolat kerül a rámpára (és az előlépcsőre is).
A rámpakar (más néven: lejtőkar) csak egyenes karú lehet, mert csak ez a felület biztosítja azt, hogy a kerekesszék mindegyik kereke érintkezzen a felülettel. Korábban gyakran alkalmaztak íves karú lejtőt, ami torz felület, ezáltal egyszerre csak 3 kerék érintkezik a burkolattal, előidézve így a borulást / megcsúszást.
A rámpa előtt és után biztosítandó a kerekesszék teljes megfordulási lehetősége, melynek 1,50 m átmérőjű fordulókör szükséges.
Ugyan többkarú lejtő legfeljebb 1,80 m magasságkülönbség áthidalására létesíthető, ám kb. 80 cm magasság-különbséget meghaladóan már gazdaságosabb függőleges személyemelőt létesíteni és üzemeltetni.
Jogszabályi hivatkozások:
Az akadálymentes rámpa tulajdonságait rendeleti szinten az OTÉK (253/1997. (XII. 20.) Kormányrendelet – az országos településrendezési és építési követelményekről) szabályozza (2012. áprilisi állapot):
„66. § (2) Akadálymentes közlekedéshez:
b) a legfeljebb 2 cm-es szintkülönbség elfogadható,
c) a legfeljebb 17 cm-es szintkülönbség áthidalásához legfeljebb 8%-os (1:12) lejtésű rámpa is alkalmazható,
d) a 17 cm-nél nagyobb szintkülönbség áthidalásához legfeljebb 5%-os (1:20) lejtésű rámpát kell alkalmazni,
e) egy lejtőkarral legfeljebb 0,45 m szintkülönbség hidalható át,
g) a többkarú lejtők áttekinthetőséget biztosító mellvéddel alakítandók ki,
h) a lejtőhöz két fogódzkodó korlátot kell biztosítani, a járófelülettől mért 0,70 m és 0,95 m magasságban, az 1,50 m-nél szélesebb lejtőknél mindkét oldalon kapaszkodót kell elhelyezni és a pihenők mentén megszakítás nélkül továbbvezetni,
i) a szabadtéri lejtőt csapadéktól védetten, ennek hiányában megfelelő csúszásgátló bordázattal kell kialakítani.
(3) Akadálymentes közlekedéshez
a) a lejtőkarok hosszában legfeljebb 9,0 m vízszintes hossz után pihenőt kell beiktatni, amelynek hossza legalább 1,5 m legyen,
b) ha a lejtő járóvonala törtvonalú, akkor a töréspontoknál legalább 1,5 X 1,5 m szabad terület biztosítandó a kerekesszék fordulásához,
c) több karú lejtők esetében legalább minden második kar utáni pihenőn legalább két kerekesszék találkozásához szükséges szabad hely biztosítandó.
68. § (1) Az 1,0 m-nél hosszabb vízszintes vetületű gyalogos közlekedés céljára szolgáló (…) rámpát, lejtőt fogódzkodóval kell megvalósítani. Azt a (…) rámpát, lejtőt, amelynek a járófelülete a csatlakozó terepszintnél
a) 0,17 m-rel magasabban van, a fogódzókon felül megfelelő méretű lecsúszás elleni védőperemmel,
b) legalább 0,95 m-rel magasabban van, lecsúszást gátló korlátkialakítással vagy mellvédfallal
kell megvalósítani.
(2) (…) a lejtőkar kezdetén és a végén a kapaszkodók 0,30 m-rel nyúljanak túl. A kapaszkodó 4,5–5 cm átmérőjű, kör keresztmetszetű markolattal rendelkezzen. A markolat faltól való távolsága 4,5 cm legyen. A korlát markolatán a kéz legyen végigcsúsztatható és a környezethez képest színe kontrasztos legyen.”
